Vagy más néven a "due diligence" mint
kifejezés az Amerikai Egyesült Államok 1933-as értékpapír törvényéből ered,
ahol - az értékpapírok nyilvános forgalomba hozatalához szükséges tájékoztatóval
kapcsolatosan - arra utalt, hogy a tájékoztató készítői kellő gondossággal
jártak el a dokumentum összeállításakor. Az elmúlt ötven évben a due diligence
nagy karriert futott be, mostanra due diligence vizsgálatra nemcsak értékpapírok
kibocsátásakor, hanem vállalkozásokban jelentős részesedések szerzésekor,
vegyes vállalatok (joint venture) létrehozásakor, valamely vagyontömeg (üzletág)
becsült értékének meghatározásakor is gyakran sor kerül.
A due diligence általában több területre kiterjedő vizsgálat, amely felöleli az adott társaság vagy vagyontömeg (üzletág) átfogó (piaci, menedzsment, pénzügyi, számviteli, jogi) vizsgálatát. Amikor egy vevő meg kíván vásárolni egy vállalkozást, vagyontömeget, üzletágat, egy hitelnyújtó meg kívánja határozni a hitelnyújtás kockázatát vagy biztosítékul le kívánja kötni az adós vagyonát vagy annak egy részét, vagy pl. egy befektető részvényt kíván vásárolni, általában nem ismeri pontosan a piaci viszonyokhoz illetve a vállalkozáshoz, a vagyontömeghez (üzletághoz) kapcsolódó kockázatokat, és azok mértékét. Emiatt a kockázatokat tévesen ítélheti meg, alá- vagy fölébecsülheti, amely kedvezőtlenül hat a lehetséges üzletkötésre.
A due diligence célja szakértők bevonásával olyan vizsgálat végzése, amellyel
a kockázati elemek meghatározhatók, a kockázatok becsülhetők. Noha a due
diligence elsődleges célja a kockázatok felmérése és értékelése, a due diligence
az alábbi előnyöket is jelenti, jelentheti a felek számára:
- a due diligence által feltárt kockázatok, és az azokért való felelősség
megosztása szabályozható a szerződésben, és
- a szavatossági kötelezettségből eredő kockázatot csökkenti a due diligence
vizsgálat tekintettel arra, hogy amennyiben a szerződő fél a szerződéskötéskor
tisztában volt bizonyos "hibákkal", és ennek ellenére szerződést kötött,
a másik felet nem terheli szavatossági kötelezettség.
A due diligence alkalmazása tekintetében a világ különböző tájain eltérő
szokások alakultak ki. Míg az Amerikai Egyesült Államokban részletes due
diligence készül és részletes szavatossági kötelezettségvállalások szerepelnek
a szerződésben, addig Angliában részletes szavatossági kötelezettségvállalások
szerepelnek a szerződésben, de due diligence helyett inkább az eladó ad
részletes tájékoztatást a szerződés tárgyáról; míg Európa többi országában
mind a szerződés, mind a due diligence rövidebb.
Noha különböző megközelítési módok vannak, a due diligence alapelvei, folyamata
és tartalmi elemei hasonlóak. A due diligence a kockázatokat teljes mértékben
nem zárja ki, csak csökkenti. Figyelembe véve azt, hogy a vizsgálat eredményessége
a vizsgált dokumentumoktól, a vizsgálat körétől, a vizsgálat időtartamától,
és az abban résztvevők személyétől is függ, tudatában kell lennünk annak,
hogy a due diligence vizsgálat nem alkalmas arra, hogy a kockázatokat teljes
mértékben kizárja, azoknak csak a korlátozására képes.
A due diligence vizsgálat első eredménye a szakértői jelentés. A szakértői
jelentés
feladata a vizsgált területekre vonatkozó vizsgálat összegzése. Legalább
kétféle
megoldás működik, (i) a jelentés kizárólag a vizsgálat során talált kockázatokra
hívja
fel a figyelmet, (ii) a vizsgálatot végző részletes elemzést készít a vizsgált
területekről,
kihangsúlyozva a kockázatosabb területeket.
A jelentés tartalma értelemszerűen a vizsgálat tárgyától függ, azonban
az alábbiak általában elmondhatók a jelentés tartalmáról:
- a végleges jelentés a due diligence vizsgálat befejezése után készül el,
de már a vizsgálat folyamán is születnek tervezetek, amelyek rávilágítanak
a főbb kockázatokra és így segítik a vevőt a tárgyalásokon,
- egy jelentés készül akkor is, ha különböző területeket különböző szakértők
bevonásával vizsgáltak, a jelentés lényegében egy adott jogrendszerben működő
társaság helyzetének jogi elemzése, jelentés nemcsak a vizsgálat során feldolgozott
adatokat, dokumentumokat elemzi, hanem a vizsgált területeket az adott jogrendszer
intézményeibe beágyazva elemzi,
a jelentés összegzi a főbb kockázatokat, részletesen elemzi az egyes területeket
és az azokhoz kapcsolódó kockázatokat, és végül amennyiben lehetséges javaslatot
ad arra, hogy az egyes kockázatok hogyan csökkenthetők, és a legfontosabb
dokumentumok a jelentés mellékletét képezik.